Felhívtam az egyik ismerőst, aki autószállítót üzemeltet, hogy haza kéne dobni a gépet. Pár nap múlva, egy hideg reggelen fel is húztuk a platóra és elindult hazafelé:

Mikor leraktuk a ház elé, akkor készült róla az első "hazai" fotó:

Nem volt valami felemelő látvány szegény, ennyire koszos autó még sosem járt nálam, ez biztos. A következő hétvégére 10 fok körüli hőmérsékletet jósoltak, ami be is jött, csak éppen szemerkélt az eső. De bennem megindult a vezérhangya, hogy márpedig én ezt az autót lemosom, úgy rendesen. A szomszédok egészen biztos, hogy hülyének néztek, mert a képen talán nem látszik, de esett az eső:

Ekkor nekiálltam egy nagyon alapos mosásnak, ami 6(!) órán át tartott. Ennyit én soha nem mostam autót, de ez egyszerűen annyira koszos volt, meg mohás, meg egyéb minden, hogy nem tudtam gyorsabban haladni. De minden pillanatát élveztem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy az első alapos mosás és takarítás viszi közelebb egymáshoz autót és gazdáját. A takarításhoz 6 óra nem volt nagy kedvem -ráadásul be is sötétedett-, de a végén a látvány kárpótolt:

Öregem, ez nem is ugyanaz autó. A motorháztető nem más színű, a kép csalóka. A fényezés pár kisebb hibától eltekintve még mindig jól tartja magát, egy majdani polír után nagyon szép lesz. Másnap nekiestem a takarításnak, szerencsére már nem esőben. A belseje közel sem volt olyan vészes, de azért 5 óra ebbe is beleszaladt. A végeredmény szerencsére itt is kárpótolt, de persze csodát nem tettem, a nagyon aprólékos takarítás majd tavasszal lesz esedékes.

Egy ekkora autóban, aminél a kényelem az első szempont, furcsán hat a sportkormány, de a forgalmiba be van írva, így egyelőre marad. Szemfülesek kiszúrhatták, hogy a biztosítéktábla nyitva van a kormány alatt. Az nem véletlen, ugyanis nem tudom becsukni valamiért, az majd alaposabb vizsgálatot igényel. A váltónál a fabetét szerintem nem gyári, ebben az is megerősít, hogy lejár és nem túl szép ragasztás nyomai látszódnak az alján. És végül, ami nagyon felmérgesített, hogy az anyósülés egy helyen ki van égetve. Ez nagyon dühítő, amikor az ülések amúgy makulátlanok. Cigiszagot nem érezni az autóban, de a hamutartóban volt egy csikk. Szóval anno bagóztak benne, ami sajnálatos, de mindent meg fogok tenni, hogy nyomtalanul eltüntessem ennek az emlékét. Közben pedig a csomagtartóban elkezdtek felgyűlni a majdani műszakira felkészítés kellékei:

Ezek után jött pár eseménytelen hét (leginkább a hideg és hó miatt), de végül megint előbújt a nap, én pedig hoztam egy akkumulátort az autóba. Az volt a cél, hogy átnézzem az elektromos dolgokat, amiket elindítás nélkül is lehet ellenőrizni. A gyújtás ráadása után több perc kellett mire nagyjából elkezdett magához térni. Pl. a fedélzeti számítógép csak olyan 10 perc után adott életjelet magáról, addig azt hittem, hogy nem működik. A lámpák világítanak, a visszajelzők szintén. A ködlámpák először rakoncátlankodtak, de jó pár ki-be kapcsolás után magukhoz tértek. A jobb oldali elektromos ablak nem ment, a bal hátsó ajtót pedig nem nyitotta a központi zár. A legjobban az elektromos tetőablaktól féltem, de először kicsit nehézkesen, végül pedig már szépen járt. Persze egy zsírzás majd nem árt neki.

Megint pár nap múlva megvizsgáltam a nem működő elektromos ablakot. Leszedtem a kárpitot és a fóliát az ajtóról (a fólia szépen, egyben lejött, de meg van keményedve, kap majd újat) és nekiestem. Először is kihúztam a csatlakozóját, hogy megnézzem eljön e idáig az áram. Mikor engedett a csatlakozó, a tömítése szó szerint porként repült tovább a szélben:

De nem estem kétségbe, szerencsére van jó pár tömítés szettem, így hamar felkerült az új:

Elővettem a multimétert és egyenként átvizsgáltam az érintkezőket. Ez nem mindig könnyű mutatvány, kellene hozzá legalább még egy kéz, mert ugye közben nyomni kell a gombokat is:

Áram volt, a kapcsolószálakon is rendben jött, úgyhogy elkezdtem vizionálni, hogy elromlott a motor. Ez nem jó hír, mert gondolom nem könnyű hozzá szerezni. Aztán olyan 10 perc múlva csak úgy megnyomtam a gombot és működött. Gondolom, ahogy kicsit megpiszkáltam, magához tért, hála az égnek.

Miközben ezzel piszmogtam, észrevettem, hogy az ajtóhatároló elég koszos:

Így hát kiszereltem:

És jól megpucoltam:

Ezt majd az összes ajtón megcsinálom szépen.

Ezek után nekiálltam annak a fránya biztosítéktáblának. Arra nem jöttem rá, miért nem csukódik be, de felfedeztem némi szakszerűtlen kötözést:

Az a kábel nem néz ki szépen, de a legérdekesebb az egészben, hogy az a duda. Mi a fenéért piszkálták a dudát? Talán valami utólagos riasztó lehetett benne? Már sosem derül ki, de legközelebb ezt a kábelt rendbe rakom.

Egyelőre itt tartunk, de hamarosan jönnek a komolyabb munkálatok. Természetesen írok arról is.