Sziasztok!
Ezt a blogot leginkább a magam szórakozására írom, de természetesen szívesen látok mindenkit, akit érdekel.
Kezdjük az elején, túl vagyok már pár Opelen és ugyan volt, hogy megcsaltam a gyártmányt, de valahogy mindig visszahúzott a szívem. Az utolsó Opelemet, egy Kadett D GTE-t 2015-ben adtam el és ahogy telt-múlt az idő, elkezdett piszkálni az érzés, hogy kéne megint egy régebbi Opel. El is kezdtem mondogatni ismerősi körben, hogy ha látnak valamit szóljanak. Olyan két hónap után jött az egyik ügyfelem, hogy hallotta mit keresek és az egyik szomszédjának van egy Omega A-ja, ami már vagy 10 éve nem mozdult, de elég jó állapotban van (az ügyfelem autószerelő, neki elhittem). Megkértem, hogy beszéljen a szomszéddal, hogy egyáltalán eladná e, mikor lehet megnézni, stb. Pár nappal később jött a telefon, hogy ha gondolom, leugorhatok, eladná a koma. Neki is iramodtam és pár perc múlva már ott álltam az autó mellett.
Miközben nézegettem, a gazdája regélt az autóról. Magának hozta Németországból, de sosem lett forgalomba helyezve, mert közben talált valami kihagyhatatlan Audit és inkább azt regisztráltatta be Magyarországra. Azóta az Opel nagyrészt garázsban állt, de többször is hónapokat kellett kint töltenie, mert kellett a hely a garázsban másnak. Nem volt szíve eladni, de most, hogy a szomszédja rákérdezett, úgy érezte most el kell adnia, mert különben csak tönkremegy nála.
Az autó egy Sportive változat, ami elég ritka.
A Sportive felszereltséget a GL, GLS és CD felszereltséghez lehetett pluszban kérni, 1990-től. Motorokból a C20NE, 20SE, C24NE és a C30NE változatot lehetett választani (az utolsót kizárólag a kombiba). Minden Sportive úgy nézett ki mint az Omega 3000, bármilyen motorral is szerelték is. Metálfény, színre fújt lökhárítók, tükrök és kilincsek, nagy felnik (ez 15'-t jelent, akkoriban nagynak számított). Az ablakok körül nem a megszokott króm vagy fekete díszítés volt, hanem titánszürke, ami az egyik kedvenc részletem az egész autón. Egyedi, kizárólag a Sportive változatban megtalálható sportülések, ABS, Sportive logós bőrkormány, bőr váltó- és kézifékszoknya (az alap változatokban gumi volt) is része volt az alapfelszereltségnek és pluszban lehetett kérni önzáró differenciálművet.
2.0 benzines, 115 lóerős motor (motorkód: C20NE), ami az egyik legmegbízhatóbb, legstrapabíróbb motor hírében áll. Ez egy nagy autó, nagy súllyal, nem lesz versenygép a 115 lóerővel, de nem is az a cél. Ahogy nézegettem, megállapítottam, hogy irgalmatlanul koszos. Amit lakksérülésnek néztem rajta, az valójában vastag koszréteg volt és ráadásul mindenhol mohás volt, mint egy fa az erdőben. Ezt tényleg nem használták, az biztos. Már ekkor feltűnt, hogy az autó nagyon alacsony, ezt betudtam annak, hogy ehhez a felszereltséghez biztosan alacsonyabb futómű járt. Nem így volt, ültetőfutómű van az autó alatt. Mikor kívülről magamba szívtam a látványt, jöhetett a belső.
A belseje nagyon szép állapotban van, egy-két kivételtől eltekintve. Minden a helyén van, nincsenek repedések a műszerfalon, nincs szétülve az ülés, szép a tetőkárpit. Itt állapítottam meg, hogy elég extrás a gép. Elektromos ablakok elöl, elektromos tetőablak, elektromos tükrök, szervokormány, könyöklő, klíma, fedélzeti számítógép. Ennél több nekem nem is kell egy autóba. És az órája mindössze 129.000- km.-t mutat. A látottak alapján, szerintem ez igaz is lehet. Ezek után rátértünk a motortérre.
Kosz, kosz és kosz. De szépen egyben van itt is, viszont amikor megláttam a gázt, rögtön feltettem a kérdést. "Hivatalos a gáz?" Sajnos nemleges választ kaptam, ezt bizony ki kell szedni, mert a papírjaiban nem szerepel és így aztán sosem helyezem forgalomba. Kár érte, mert az akkoriban elérhető legkomolyabb Landi Renzo szett van benne, amit ha ma be akarok tetetni, akkor 300.000- forint körüli összeget fizethetek érte. Mindegy, ez van, a hobbiautó úgysem a spórolásról szól. Indítani természetesen nem próbáltuk ennyi állás után, de a szerelő akivel jöttem, mondta, hogy ment az autó és minden rendben volt vele, mikor lerakták.
A fékek és a darázsfészkek elég viseltesek:
Rozsdát nem sokat láttam, de természetesen azért akad. A küszöbök vége, a bal első sárvédő enyhén rozsdás, az alján nem láttam komoly bajt, de a hátsó ajtók hátsó sarka problémás, főleg a jobb oldalon:
Ez a legcsúnyább az egész autón és ide nem lehet javítólemezt kapni. Mindegy, majd csak lesz valahogy. A csomagtartó semmi extra, de ha már belenéztem, lefotóztam:
Miután megemésztettem a látottakat, megbeszéltünk egy mindkettőnk számára korrekt összeget és létrejött az üzlet. Pár nap múlva hazaszállítottam, de az már egy másik bejegyzés témája lesz.
