Nem bírtam már nézni azokat a felniket és gumikat, amikkel vettem az autót, így menniük kellett. Egy haveromnál volt néhány eredeti A Omega kerék, melyektől szerény mennyiségű pénzért hajlandó volt megszabadulni. Így kerültek hozzám ezek:

Se a felnik, se a gumik nem voltak valami felemelő állapotban, ahogy látható. Egy szombat délután, befűtöttem a garázst és nekiálltam a felnik megtisztításának. Itt talán jobban látszik, mi volt a kiindulópont:

Sajnos a belsejéről nem készítettem képet, de az volt az igazi kosztanya, konkrétan fekete volt; szerintem sosem mosták belül. Végül sok óra takarítás után ez lett a végeredmény:

Nem hibátlan, de hát a kerekek sem azok. Menet közben látva a sok sérülést, úgy döntöttem, hogy ezek lesznek a téli kerekek, mert nem éri meg felújítani őket (legalábbis még). Bár nem tervezem a téli használatot, de nem akarom, hogy ha bármi miatt szükség lenne az autóra télen, akkor ne lehessen vele közlekedni. A következő héten beszereztem hozzá a téli gumikat:

Végül pedig nekiálltam felszerelni őket, hogy ne akkor kelljen a cserével vesződni, amikor nekiállunk a rendes szerelésnek. Mint utóbb kiderült, ez jó ötlet volt, mert a kerekekkel rendesen meg kellett szenvedni; nagyon nehezen jöttek le. A hosszú állás ideje alatt ilyen ökoszisztéma alakult ki a féktárcsák és a felnik között:

Nem valami szép, de megszabadultam tőle. Bár nem különösebben számít, mert úgyis új tárcsák lesznek felrakva. Itt mindjárt éreztem is, hogy a kormánymű valamelyik gömbfeje kottyan, így annak majd jobban utána kell járni. Végül pedig a munka meghozta gyümölcsét:

Szerintem ég és föld. Elvileg 02.11-én állunk neki a komolyabb munkáknak, akkor reményeim szerint nagyot haladunk majd, mert hárman tisztán két napot szánunk rá, kevés alvással. Természetesen arról is készül anyag ide.

Felhívtam az egyik ismerőst, aki autószállítót üzemeltet, hogy haza kéne dobni a gépet. Pár nap múlva, egy hideg reggelen fel is húztuk a platóra és elindult hazafelé:

Mikor leraktuk a ház elé, akkor készült róla az első "hazai" fotó:

Nem volt valami felemelő látvány szegény, ennyire koszos autó még sosem járt nálam, ez biztos. A következő hétvégére 10 fok körüli hőmérsékletet jósoltak, ami be is jött, csak éppen szemerkélt az eső. De bennem megindult a vezérhangya, hogy márpedig én ezt az autót lemosom, úgy rendesen. A szomszédok egészen biztos, hogy hülyének néztek, mert a képen talán nem látszik, de esett az eső:

Ekkor nekiálltam egy nagyon alapos mosásnak, ami 6(!) órán át tartott. Ennyit én soha nem mostam autót, de ez egyszerűen annyira koszos volt, meg mohás, meg egyéb minden, hogy nem tudtam gyorsabban haladni. De minden pillanatát élveztem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy az első alapos mosás és takarítás viszi közelebb egymáshoz autót és gazdáját. A takarításhoz 6 óra nem volt nagy kedvem -ráadásul be is sötétedett-, de a végén a látvány kárpótolt:

Öregem, ez nem is ugyanaz autó. A motorháztető nem más színű, a kép csalóka. A fényezés pár kisebb hibától eltekintve még mindig jól tartja magát, egy majdani polír után nagyon szép lesz. Másnap nekiestem a takarításnak, szerencsére már nem esőben. A belseje közel sem volt olyan vészes, de azért 5 óra ebbe is beleszaladt. A végeredmény szerencsére itt is kárpótolt, de persze csodát nem tettem, a nagyon aprólékos takarítás majd tavasszal lesz esedékes.

Egy ekkora autóban, aminél a kényelem az első szempont, furcsán hat a sportkormány, de a forgalmiba be van írva, így egyelőre marad. Szemfülesek kiszúrhatták, hogy a biztosítéktábla nyitva van a kormány alatt. Az nem véletlen, ugyanis nem tudom becsukni valamiért, az majd alaposabb vizsgálatot igényel. A váltónál a fabetét szerintem nem gyári, ebben az is megerősít, hogy lejár és nem túl szép ragasztás nyomai látszódnak az alján. És végül, ami nagyon felmérgesített, hogy az anyósülés egy helyen ki van égetve. Ez nagyon dühítő, amikor az ülések amúgy makulátlanok. Cigiszagot nem érezni az autóban, de a hamutartóban volt egy csikk. Szóval anno bagóztak benne, ami sajnálatos, de mindent meg fogok tenni, hogy nyomtalanul eltüntessem ennek az emlékét. Közben pedig a csomagtartóban elkezdtek felgyűlni a majdani műszakira felkészítés kellékei:

Ezek után jött pár eseménytelen hét (leginkább a hideg és hó miatt), de végül megint előbújt a nap, én pedig hoztam egy akkumulátort az autóba. Az volt a cél, hogy átnézzem az elektromos dolgokat, amiket elindítás nélkül is lehet ellenőrizni. A gyújtás ráadása után több perc kellett mire nagyjából elkezdett magához térni. Pl. a fedélzeti számítógép csak olyan 10 perc után adott életjelet magáról, addig azt hittem, hogy nem működik. A lámpák világítanak, a visszajelzők szintén. A ködlámpák először rakoncátlankodtak, de jó pár ki-be kapcsolás után magukhoz tértek. A jobb oldali elektromos ablak nem ment, a bal hátsó ajtót pedig nem nyitotta a központi zár. A legjobban az elektromos tetőablaktól féltem, de először kicsit nehézkesen, végül pedig már szépen járt. Persze egy zsírzás majd nem árt neki.

Megint pár nap múlva megvizsgáltam a nem működő elektromos ablakot. Leszedtem a kárpitot és a fóliát az ajtóról (a fólia szépen, egyben lejött, de meg van keményedve, kap majd újat) és nekiestem. Először is kihúztam a csatlakozóját, hogy megnézzem eljön e idáig az áram. Mikor engedett a csatlakozó, a tömítése szó szerint porként repült tovább a szélben:

De nem estem kétségbe, szerencsére van jó pár tömítés szettem, így hamar felkerült az új:

Elővettem a multimétert és egyenként átvizsgáltam az érintkezőket. Ez nem mindig könnyű mutatvány, kellene hozzá legalább még egy kéz, mert ugye közben nyomni kell a gombokat is:

Áram volt, a kapcsolószálakon is rendben jött, úgyhogy elkezdtem vizionálni, hogy elromlott a motor. Ez nem jó hír, mert gondolom nem könnyű hozzá szerezni. Aztán olyan 10 perc múlva csak úgy megnyomtam a gombot és működött. Gondolom, ahogy kicsit megpiszkáltam, magához tért, hála az égnek.

Miközben ezzel piszmogtam, észrevettem, hogy az ajtóhatároló elég koszos:

Így hát kiszereltem:

És jól megpucoltam:

Ezt majd az összes ajtón megcsinálom szépen.

Ezek után nekiálltam annak a fránya biztosítéktáblának. Arra nem jöttem rá, miért nem csukódik be, de felfedeztem némi szakszerűtlen kötözést:

Az a kábel nem néz ki szépen, de a legérdekesebb az egészben, hogy az a duda. Mi a fenéért piszkálták a dudát? Talán valami utólagos riasztó lehetett benne? Már sosem derül ki, de legközelebb ezt a kábelt rendbe rakom.

Egyelőre itt tartunk, de hamarosan jönnek a komolyabb munkálatok. Természetesen írok arról is.

Sziasztok!

Ezt a blogot leginkább a magam szórakozására írom, de természetesen szívesen látok mindenkit, akit érdekel.

Kezdjük az elején, túl vagyok már pár Opelen és ugyan volt, hogy megcsaltam a gyártmányt, de valahogy mindig visszahúzott a szívem. Az utolsó Opelemet, egy Kadett D GTE-t 2015-ben adtam el és ahogy telt-múlt az idő, elkezdett piszkálni az érzés, hogy kéne megint egy régebbi Opel. El is kezdtem mondogatni ismerősi körben, hogy ha látnak valamit szóljanak. Olyan két hónap után jött az egyik ügyfelem, hogy hallotta mit keresek és az egyik szomszédjának van egy Omega A-ja, ami már vagy 10 éve nem mozdult, de elég jó állapotban van (az ügyfelem autószerelő, neki elhittem). Megkértem, hogy beszéljen a szomszéddal, hogy egyáltalán eladná e, mikor lehet megnézni, stb. Pár nappal később jött a telefon, hogy ha gondolom, leugorhatok, eladná a koma. Neki is iramodtam és pár perc múlva már ott álltam az autó mellett.

Miközben nézegettem, a gazdája regélt az autóról. Magának hozta Németországból, de sosem lett forgalomba helyezve, mert közben talált valami kihagyhatatlan Audit és inkább azt regisztráltatta be Magyarországra. Azóta az Opel nagyrészt garázsban állt, de többször is hónapokat kellett kint töltenie, mert kellett a hely a garázsban másnak. Nem volt szíve eladni, de most, hogy a szomszédja rákérdezett, úgy érezte most el kell adnia, mert különben csak tönkremegy nála.

Az autó egy Sportive változat, ami elég ritka.

2.0 benzines, 115 lóerős motor (motorkód: C20NE), ami az egyik legmegbízhatóbb, legstrapabíróbb motor hírében áll. Ez egy nagy autó, nagy súllyal, nem lesz versenygép a 115 lóerővel, de nem is az a cél. Ahogy nézegettem, megállapítottam, hogy irgalmatlanul koszos. Amit lakksérülésnek néztem rajta, az valójában vastag koszréteg volt és ráadásul mindenhol mohás volt, mint egy fa az erdőben. Ezt tényleg nem használták, az biztos. Már ekkor feltűnt, hogy az autó nagyon alacsony, ezt betudtam annak, hogy ehhez a felszereltséghez biztosan alacsonyabb futómű járt. Nem így volt, ültetőfutómű van az autó alatt. Mikor kívülről magamba szívtam a látványt, jöhetett a belső.

A belseje nagyon szép állapotban van, egy-két kivételtől eltekintve. Minden a helyén van, nincsenek repedések a műszerfalon, nincs szétülve az ülés, szép a tetőkárpit. Itt állapítottam meg, hogy elég extrás a gép. Elektromos ablakok elöl, elektromos tetőablak, elektromos tükrök, szervokormány, könyöklő, klíma, fedélzeti számítógép. Ennél több nekem nem is kell egy autóba. És az órája mindössze 129.000- km.-t mutat. A látottak alapján, szerintem ez igaz is lehet. Ezek után rátértünk a motortérre.

Kosz, kosz és kosz. De szépen egyben van itt is, viszont amikor megláttam a gázt, rögtön feltettem a kérdést. "Hivatalos a gáz?" Sajnos nemleges választ kaptam, ezt bizony ki kell szedni, mert a papírjaiban nem szerepel és így aztán sosem helyezem forgalomba. Kár érte, mert az akkoriban elérhető legkomolyabb Landi Renzo szett van benne, amit ha ma be akarok tetetni, akkor 300.000- forint körüli összeget fizethetek érte. Mindegy, ez van, a hobbiautó úgysem a spórolásról szól. Indítani természetesen nem próbáltuk ennyi állás után, de a szerelő akivel jöttem, mondta, hogy ment az autó és minden rendben volt vele, mikor lerakták.

A fékek és a darázsfészkek elég viseltesek:

Rozsdát nem sokat láttam, de természetesen azért akad. A küszöbök vége, a bal első sárvédő enyhén rozsdás, az alján nem láttam komoly bajt, de a hátsó ajtók hátsó sarka problémás, főleg a jobb oldalon:

Ez a legcsúnyább az egész autón és ide nem lehet javítólemezt kapni. Mindegy, majd csak lesz valahogy. A csomagtartó semmi extra, de ha már belenéztem, lefotóztam:

Miután megemésztettem a látottakat, megbeszéltünk egy mindkettőnk számára korrekt összeget és létrejött az üzlet. Pár nap múlva hazaszállítottam, de az már egy másik bejegyzés témája lesz.